Kérlek, ne rángasd a pórázt! – Sétáltatási kisokos félős kutyákhoz

Szerző: Ocztos Panka Közzétéve:

Sokan tudjátok, hogy főleg félelmi agresszív kutyákkal foglalkozom, melyek többsége mentett és valószínűsíthetően traumatizált is. A félelmi agresszió okozta tünetek miatt általában nehéz ezekkel a kutyákkal sétálni, mert ugatnak, morognak más kutyákra, emberekre vagy külső zajokra. Vannak olyan kutyák is, akiknél egyáltalán nem jelenik meg az agresszió, csak a trauma által okozott nagyon komoly félelem, a legkisebb zajtól is megijednek és gondolkodás nélkül menekülnének, ha lenne rá lehetőségük. A stresszfaktor mindkét esetben nagyon nagy – csak a tünetek különböznek. Több száz olyan kutyával foglalkoztam már, akiknek hasonló problémái voltak. Bizonyos módszerek a legtöbbeknél jól működtek, de voltak helyzetek, amik komoly fejtörést okoztak és új ötletekkel kellett előállnom. Minden helyzet más, minden kutya-gazdi páros teljesen egyedi és különleges.

Hogyan sétáltassunk félős kutyát

Ezeknek a helyzeteknek a kezelése során az egyik nagyon fontos befolyásoló tényező, hogy milyen hosszúságú pórázzal dolgozunk. Ez nagyon változó, függ a kutya sétastílusától és a kutya-gazdi páros közös mozgásának dinamikájától is. Használhatunk egyszerű, fix, hosszú pórázt, ebből rövidebbet (1 méter) és hosszabbat is (2,5 méter) egyaránt, vagy flexit (7 méter) és 10 méteres kiképzőpórázt is. A félős, húzós kutyákkal általában hámmal sétálunk, szélsőséges esetben, amikor a kutya nagyon instabil és a reakciói nagyon intenzívek, a hám mellett nyakörv is van biztosítéknak. Ebben az esetben két pórázt is alkalmazhatunk, amit egyszerre fog a gazdi – az egyiket a hámra csatolva, a másikat a nyakörvre. Kaphatóak már olyan pórázok is, amelyeken két csat van, direkt az ilyen helyzetekre kitalálva.

A póráz funkciója

A póráznak több funkciója is van séta során, de az elsődleges szerintem a biztonság. Alapvetően azért van pórázon a kutya, hogy ne rohanjon ki az úttestre és ne üsse el egy autó, vagy ne vesszen el. Másodsorban a póráz egy kommunikációs eszköz is a kutya és gazdája között, mintegy csatornaként funkcionál. Az, hogy hogyan kommunikálunk a kutyával pórázon keresztül, csak rajtunk múlik.

A legnépszerűbb elvárások közé tartozik, hogy a kutya nyugodtan jöjjön mellettünk az utcán és ne húzza a pórázt. Amennyire népszerű ez az elvárás, annyira nehéz is sok esetben megtanítani a kutyának. Fontos, hogy ahhoz, hogy ez az elvárásunk teljesüljön, a kutyát rendszeresen le kell mozgatni annyira, hogy bizonyos fáradtsági szintet elérjen, sőt, bizonyos kort is el kell érnie (fajtánként és egyedenként változó), hiszen egy 5 hónapos kutyától aligha várható el, hogy katonásan mellettünk sétáljon kilométereket.

Én személy szerint azt szeretem, ha a kutyám előttem sétál és látom őt séta közben, nem kell folyamatosan magam mellé nézegetnem, hogy megvan-e még. Így kevesebb helyet is foglalunk el az amúgy is keskeny járdából és könnyebben tudunk közlekedni.

Az, hogy a kutya előttem sétál fix hosszú pórázon, vagy akár flexin, nem egyenlő azzal, hogy folyamatosan teljes erővel húzza a pórázt. Aközött, hogy a kutya az én tempómban sétál mellettem laza pórázon és, hogy a póráz végét rángatva teper előre, még elég sok fázis van. Én a kettő közti állapot valamelyikét szoktam belőni a kiképzés során, ami kényelmes kutyának és gazdinak egyaránt.

Fojtónyakörv? Nem! 

Arról már egy előző cikkemben írtam, nálam tilos fojtónyakörvet használni a kiképzés során. Van még egy fontos dolog, amire évről évre egyre érzékenyebb vagyok, ez pedig a póráz rángatása. Nem arról beszélek, amikor a kutya rángatja a pórázt, hanem arról, amikor a gazdi rángatja. Ebből a legrosszabb kombináció, amikor mindez fojtónyakörvvel történik, a kutya számára minden előjel nélkül. Mivel traumatizált kutyákkal dolgozom, akiknek amúgy is nagyon magas az általános stressz-szintjük, nagyon fontosnak tartom, hogy minél több lehetséges stresszfaktort kivegyünk az életükből.

Buborék kutya

Az a bizonyos “lufi”

A kutya stressz-szintjét úgy kell elképzelni, mint egy lufit. A lufiba több irányból folyik bele a stressz attól függően, hogy a kutyánk milyen életet él és milyen hatások érik, érték. Ahogy nálunk, embereknél, úgy a kutyáknál is vannak stresszesebb és kevésbé stresszes napok. Egy stresszes napon a lufi jól tele van, feszül, és amikor kiszakad, az addigi egész napos stressz elkezd kiömleni. Egy pillanat alatt óriási lesz a lyuk a lufin, hiába az alap kiváltó inger, mondjuk egy hangos motor vagy busz csak kis lyukat csinálna. Emberi szemmel nézve ilyenkor a kutya reakciója túlzó és sokszor érthetetlen.

A kutya számára a póráz rángatása önmagában nagyon komoly stresszfaktor. Számára a séta jó esetben egy boldog esemény, ami azt a célt szolgálja, hogy különböző ingerek érjék, szaglásszon, jöjjön-menjen, nézelődjön. Képzeljük magunkat a kutya helyébe: sétálunk, meglátunk valami izgalmasat, odamennénk, de hirtelen rántanak egyet a nyakunkon. A kutya számára teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor jön a rántás. Egyik pillanatban meg van engedve, hogy megszagoljon valamit, másik pillanatban nincs. Az, hogy számunkra gazdiként egyértelmű, hogy falevelet szagolgathat a kutya, mert az nem ehető, kenyérdarabot pedig nem, mert félő, hogy megeszi, az nem jelenti azt, hogy a kutya is érti ezt és hosszútávú következtetéseket tud levonni.

Póráz helyett hám

A laza pórázon való séta megtanításánál az esetek többségében a póráz rángatós módszer nem volt célravezető hosszútávon, ráadásul, ha vannak humánusabb módszerek, amiben nem okozunk rossz érzést a kutyának, akkor mindkét félnek jobb, ha azokat használjuk. Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, amikben a legjobbnak tűnik elrántani a kutyát – más lehetőség hiányában – de pont azért javaslom én mindenkinek a hám használatát, mert sokkal humánusabb eszköz és rántás esetén sem okoz olyan erős fájdalmat.

Nagyon sok gazdinak, aki agresszió-problémás kutyával keresett meg, az első foglalkozás után azt a házi feladatot adtam, hogy rakják hámra a kutyát és csak akkor rántsák, ha tényleg nincs más lehetőségük. A második alkalommal beszámoltak róla, hogy már elsőre is érezhető volt a változás, a kutyájuk kevesebb esetben ugatott meg más kutyákat vagy embereket, mint eddig.

Természetesen a földről felevést, az agressziót és a póráz húzását kezelni kell és vannak is rá jó megoldások, de nem a rángatás. Én a humánusabb kiképzési módszereket preferálom, amelyeket alkalmazva a tanulás öröm lesz a kutya számára. 

Ha érdekelnek a további szakmai cikkeim a weboldalon, itt tudod őket elolvasni.


Ocztos Panka

Házhozmenős kutyakiképzéssel foglalkozom Budapesten. A kutyát gazdijával együtt saját környezetében tanítjuk. Többféle módszert alkalmazva, büntetés nélkül, a kívánságaitokat, egyéni igényeiteket szem előtt tartva, személyreszabva történnek a foglalkozások. Nagyon sok jutalomfalat fogy! Bármilyen korú(!), méretű, fajtájú kutyát vállalok. Ha kérdéseid lennének bármilyen, kutyaneveléssel kapcsolatos témában, keress bizalommal emailben, Facebook-oldalamon, igyekszem válaszolni minél hamarabb!