Judit, Miki🐶 és Mini🐶

Szerző: Ocztos Panka Közzétéve:

Ez a történet egy nagy családi projekt volt, amivel már máskor is találkoztam, ugyan sokkal ritkábban, de ez most az egész családot érintette. Judit keresett meg azzal, hogy Mikinek és Mininek – ők testvérek, és egyszerre lettek elhozva a menhelyről, és teljesen elválaszthatatlanok – komoly problémái vannak, bútorokat szednek szét, felássák a kertet, és nagyon félnek mindentől, ami új.


A szétszedett kanapé

Miki és Mini Judit szüleinél laknak egy nagy házban, ahova Judit és a barátja Gábor is rengeteget jár, és foglalkozik a kutyákkal. 🥰🥰Ez tipikusan olyan eset, amikor iszonyú fontos, hogy lássam az egész környezetet, amiben a kutya/kutyák élnek, és nagyon sokat beszélgessünk a gazdikkal például arról, hogy melyik szobának/térnek milyen szerepe van a kutyák életében, illetve, hogy mi a mindennapjaik dinamikája, mert ez alapján tudjuk kiválasztani a megfelelő helységet/szobát arra, hogy szűkítsük a terüket. A szeparációs szorongás szempontjából sokszor kifejezetten jótékony hatással van, ha szűkítjük a kutya terét és egy ilyen nagy házban lekorlátozzuk az egyedül töltött időt egy szobára. Fontos, hogy mindenképpen olyan szoba legyen, ahol egyébként is sokat időznek, és szeretik, hogy véletlenül se büntetésként éljék meg ezt a korlátozást.🐶🤓

Így az lett a megoldás, hogy amikor Márti és Józsi (Judit szülei) elmennek, Miki és Mini mozgástere a konyhára és a nappalira korlátozódik, oda vannak bezárva (nem kell megijedni, elég nagy konyháról van szó, saját kanapéjuk is van benne😉😂) és fontos, hogy onnan nem tudnak kijönni, az ajtók be vannak zárva. Nagyon jó volt, hogy erre iszonyú gyorsan reagáltak, már nagyjából az első alkalom után megszűnt a kanapé, és egyéb más dolgok szétszedése. Őszintén szólva nem tudom pontosan, hogy ez miért van, csak a megfigyeléseim alapján jutottam erre, hogy amint szűkítve van a tér, a szeparációs szorongás is csökken, nagyon örülök, hogy erre rájöttem, mert nagyon sok kutyánál működött már eddig is.

A másik, ami megoldásra várt, hogy a kutyák egyáltalán nem voltak koordinálhatók séta közben és az szóba sem jöhetett, hogy el lehessen őket engedni. Nagyon féltek a póráztól, és mivel 1,5 évesek és mentettek, nem tudtuk, hogy mi történt velük. Egy biztos volt, hogy mindenképp együtt kellett velük foglalkozni, nem lehetett őket elszakítani egymástól, ami sokszor a kiképzés szempontjából nehéz, mert mind jó, mind rossz irányba el tudják egymást vinni a kutyák. 🐶🖇🐶Igazából több hét volt, mire oda eljutottunk, hogy séta közben elfogadják a jutalomfalatot és leüljenek, de nagyon kitartóan gyakoroltak velük és ez meghozta az eredményét. Általában a kiképzés ezen része kb. az első alkalommal nagyon könnyen és gyorsan megy, de ebben az esetben ez több hét volt, és óriási eredménynek tudtuk be, hogy sikerült.

Ettől kezdve egy óriási áttörést értünk el, és minden sokkal jobban beindult. Elkezdtük őket elengedni, és behívni, persze csak egyesével. Ez egy többszereplős történet volt, úgy csináltuk, hogy Judit odébb vitte Mikit, Márti megfogta Minit, és Judit, amikor kellően messze volt már behívta Minit. Ezt a folyamatot gyakoroltuk, természetesen volt, hogy cseréltek és Mikit hívta be.

Nagyon sokban különbözik a két kutya személyisége, annak ellenére, hogy egymásra vannak tapadva, az egyik hullámhossza iszonyúan befolyásolja a másikat. Nagyon fontos volt, hogy ezt a rendszert megértsem és aszerint tudjam alakítani az eseményeket. Rengeteget beszélgettük Judittal és Mártival, hogy ez a magas szintű szeparációs szorongás, a póráztól való félelem, és a koordinálatlanság annak a jele volt, hogy iszonyúan szorong a két kutya. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon ritkán találkozom olyan családdal, mint Juditék, akik ennyire fókuszáltan halmozzák el szeretettel és figyelemmel kutyákat, és nagyon figyelnek rá, hogy semmilyen körülmény ellenére ne legyen egy rossz szavuk se, nehogy megijedjenek, és nagyon szerették volna ezt a problémát pont emiatt megoldani.🐶🥰🐶

Összességében nagyon sokat fejlődött a két kutya, és sokkal jobb lett általánosságban a közérzetük, a mindennapjaik nekik is, és az egész családnak. Nagyon sokat fejlődtünk, és az már nagyon nagy dolog volt, hogy sikerült a szorongás ellenére azt a koncentrációt kialakítani, hogy figyeljen a két kutya, és ezáltal tudjuk csökkenteni a félelmüket, mert mindig ez a kulcs, a figyelem kialakítása, és a szeretet.😍🤩🥰


Ocztos Panka

Házhozmenős kutyakiképzéssel foglalkozom Budapesten. A kutyát gazdijával együtt saját környezetében tanítjuk. Többféle módszert alkalmazva, büntetés nélkül, a kívánságaitokat, egyéni igényeiteket szem előtt tartva, személyreszabva történnek a foglalkozások. Nagyon sok jutalomfalat fogy! Bármilyen korú(!), méretű, fajtájú kutyát vállalok. Ha kérdéseid lennének bármilyen, kutyaneveléssel kapcsolatos témában, keress bizalommal emailben, Facebook-oldalamon, igyekszem válaszolni minél hamarabb!