Félsz? Nem, rettegek
Nem emlékszem pontosan, mikor kezdődött a tűfóbiám – arra viszont igen, hogy mitől. Nagyon sokáig jól bírtam a tűt és a gyerekkori betegségeim miatt ez fontos is volt, mert sok kivizsgálásra jártam. Általában nem mondták el az orvosok, mi fog történni a testemmel, pedig emlékszem, sokszor kérdeztem. Aztán egyszer úgy szúrtak meg egy műtét előtt, hogy azt mondták, nézzek ki az ablakon, “ott egy szép madár”, majd oldalról egyszer csak szúrást éreztem. Akkor már mondhatni rutinos voltam az ilyen helyzetekben, de ezen a ponton elpattant valami. Onnantól kezdve rettegtem.
A félelem olyan szinten elhatalmasodott rajtam, hogy 20 évesen, amikor először lett lyukas fogam és iszonyúan fájt, az orvos 1 éven keresztül nem tudta beadni az injekciót. Minden hónapban elmentem hozzá, hogy megpróbáljuk, de nem ment. Pánikoltam és nem tudtam kontrollálni a félelmem. Elmentem terápiára, ahol csak ezzel foglalkoztunk, és fél év múlva sikerült betömni a fogam.
Ma reggelre időpontom volt bőrgyógyászhoz, 3 anyajegy leszedésére. Nem mondtam el senkinek, mert annyira féltem, hogy nem sikerül és kudarcot vallok megint. Remegtem, egy bödön csokit kellett magamba tömnöm, hogy el ne ájuljak. Azt mondta az orvos, hogy bármit csinál, szól előtte – így sikerült. Úgy éreztem, kontrollt kaptam és arra gondoltam, bármikor felállhatok és kisétálhatok innen. Megvan hozzá a szabadságom.
Amikor félős kutyákkal dolgozom, sokszor mondják a gazdik, hogy nem értik, miért fél a kutya olyan tárgyaktól vagy eseményektől, amik nem fogják bántani. Hiszen egy babakocsi vagy egy gördeszka nem bánt. Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a félelmet – akár a sajátunkat, akár a gyerekünkét, akár a kutyánként – először meg kell értenünk, hogy a félelem nem racionális. Az okot, a forrást kell megkeresnünk és kezelnünk.
Nekem is mondhatott bárki bármit a tűről, egyáltalán nem segített. A terápián, ami eredményt hozott is egy speciális relaxációs technikát tanultam meg.
A tréningek során az a célom, hogy eljussunk arra a szintre, ahol a kutya döntési lehetőséget kap azokban a helyzetekben, amikben fél. Ha fél egy zajos utcán sétálni, sokkal könnyebben fog befordulni abba az utcába, ha hosszú pórázra rakjuk, mintha egy rövid pórázon rángatva belekényszerítjük. A hosszú póráz szabadságot és döntést ad számára. Érzi, hogy bemehet és ki is jöhet, ha nem bírja.
Természetesen ezeket a helyzeteket a gazdikkal együtt, heteken át készítjük elő a közös tréning segítségével. Ez egy teljesen más módszer, mint amit sokan képviselnek a kutyakiképzésben, mert bár itt is fontos a kontroll kialakítása, de nem a gazda kontrollja a kutya felett, hanem a kutya saját kontrollja önmaga felett.
Mindegy, milyen irreálisnak tűnik külső szemmel az ok, ami a félelmet kiváltja, az érzés ettől még valódi és nagyon komolyan kell venni. Nekem elmondhatták volna az orvosok, hogy mi fog velem történni, de nem tették. Egy kutyával sokszor nem is lehet megértetni, mi fog vele történni, bármennyire is igyekszünk. De attól még az érzései ott vannak és valóságosak.
Ha érdekelnek a további szakmai cikkeim a weboldalon, itt tudod őket elolvasni.
